4. rész - Csel és új társ

Donghae és Eunhyuk időközben megérkeztek a céghez.
- Na, csak, hogy végre megjöttetek! - üdvözölte őket Daeho, amint meglátta a liftből kiszálló két fiút.
- Csak nem hiányoztam? - vigyorgott a férfira Donghae.
- Nem mondhatnám, hogy igen - válaszolta lazán a másik. - De azért jó lenne, ha az új munkatársaknak jobb példával szolgálnál.
- De Hyukie az én asszisztensem! Odamegy, ahova én!
- Még mindig ragaszkodsz ehhez a privát dologhoz?
- Még szép! Különben minek vettük fel...na hogyishívják azt a másik srácot?
- Guk.
- Ja, igen. Na, őt!
- Ok - sóhajtott fel megadóan Daeho. - De azért néhány percre elrabolhatnám? Tudod munkaszerződés aláírása, házi rend, meg néhány ilyen hasonló apróság elintézése végett.
- Persze, csak nyugodtan - mosolygott a férfira negédesen Donghae.
- Akkor kérlek, Eunhyuk, kövess!
- Igen, uram - indult meg amaz a férfi után.
Ám, ahogy elhaladt Donghae mellett, az még a fülébe súgta:
- Amint végeztél, gyere az irodámba.
Eunhyuk válaszképp bólintott, aztán Daeho után sietett. A férfi betessékelte az irodájába, majd hellyel kínálta. Aztán kihúzta az íróasztala legfelső fiókját, és elővett belőle egy vastagabb borítékot. Kivette a benne lévő két összetűzött papírköteget, majd az egyik példányt Eunhyuk elé helyezte.
- Ez a munkaszerződésed. Kérlek, olvasd át alaposan, nézd meg, hogy minden adatod helyesen szerepel-e, és ha mindent rendben találsz, akkor írd alá - tett a fiú elé egy tollat is.
- Rendben van, uram - vette kezébe az iratot Eunhyuk, majd olvasni kezdte. Miután mindent rendben talált, fogta és aláírta.
- Tessék - nyújtotta át a szerződést Daehonak. 
- Köszönöm. Kérlek ezt is írd alá - adta oda a fiúnak a szerződés másik példányát is. - És ez egyben a te példányod is. Tedd el, és jól vigyázz rá.
- Értem, uram. Köszönöm.
- Eunhyuk, szeretnék tőled még valami kérni.
- Mi lenne az, uram?
- Szeretném, ha egy kicsit ösztönöznéd Donghaet. Mint láthattad, nem igazán veszi komolyan a munkáját. De téged valamilyen oknál fogva kedvel. Kérlek, próbálj meg hatni rá, hogy legalább az alapvető feladatait elvégezze. Hátha rád hallgat.
- Minden tőlem telhetőt el fogok követni, uram.
- Köszönöm - mosolygott a férfi hálásan Eunhyukra. - Tudod, Donghae-nak van egy bátyja, és ő lett volna a vállalat igazgatója. Csak nemrég alakult úgy, hogy ezt a tisztséget mégis csak Donghae-nak kell betöltenie. Megértőek voltunk vele, hisz nem ennek megfelelően lett nevelve. De azt hiszem, most már elég időt kapott. Itt az ideje, hogy komolyan vegye a feladatát.
- Értem, uram. Igyekszek jó hatással lenni rá.
- Köszönöm, Eunhyuk. Számítok rád! És most gyere, körbevezetlek és megmutatom mi hol van. Ha ezt is Donghae-ra bíznám, valószínűleg a szemközt lévő biliárdteremmel kezdenétek.
Eunhyuk jó embernek találta Daehot,látszott rajta, hogy szívén viseli Donghae sorsát. És valahol meg is értette a férfit, ebből a kis időből is már, amit Donghae-val töltött, rájött, hogy nem lehet egyszerű nap mint nap a fiú mellett lenni.
Daeho megmutatott neki mindent, a fénymásolótól kezdve, a különböző irodákon át, egészen a konyháig. Eunhyuk pedig igyekezett mindent megjegyezni. Ami azért így elsőre nem volt túl könnyű.
Aztán Daeho elköszönt tőle, Eunhyuk pedig Donghae kérésének megfelelően, besietett a fiú irodájába.
- Szabad! - hangzott bentről a válasz, miután kopogtatott az iroda ajtaján. Eunhyuk benyitott, Donghae szája pedig rögtön mosolyra nyúlt, ahogy meglátta a fiút. - Gyere menjünk el ebédelni.
Mielőtt Eunhyuk bármit is mondhatott volna, karon ragadta a fiút, és elkezdte húzni a lift felé.
- Nem kéne előbb még néhány iratot átnézted? - kérdezte zavartan.
- Az ráér később is! - válaszolta vidáman Donghae. Egyáltalán nem látszott rajta, hogy bármi féle felelősséget is érezne a cég, vagy az itt dolgozók iránt.
- Talán még is csak most kéne megnéznünk, és csak aztán ebédelni menni.
Eunhyuk igyekezett Daeho előbbi kérésének megfelelően cselekedni, de kezdett lassan arra is rájönni, miért olyan gondviselt a férfi arca, ha Donghae-val beszél, és miért szól néha úgy hozzá, mintha a fiú a barátja lenne és nem a főnöke.
Megállt hát, majd kihúzta karját Donghae gyengéd szorításából. Amaz megfordult és csodálkozva nézett rá, de Eunhyuk nem törődött vele, tekintetét elszántan a fiúra szegezte.
- Nincs választásom, mi? - sóhajtott fel bánatosan. - Túl gyorsan tanulsz Daehotól - csóválta a fejét, de azért elindult visszafelé az irodája irányába.
Eunhyuk megengedett magának egy győzelemittas mosolyt, de csak azután, hogy Donghae már hátat fordított neki. Tehát hiába a főnöke, és tartozott ezért feltétlen engedelmességgel neki, néha muszáj lesz ellentmondania, ha el akarja érni, hogy a fiú többet foglalkozzon a cég ügyeivel.
- Na, és most? - ült le a székébe Donghae, miután visszaértek az irodájába. - Milyen iratokat kéne megnéznem?
- Nos...ööö...fogalmam sincs - vallotta be szégyenlősen Eunhyuk, fejét vakarva zavarában.
- Hát ez nagyszerű! Akkor mégis minek jöttünk vissza? Megmondanád? - látszott Donghae-n, hogy kezdi elveszíteni a türelmét.
- Egy pillanat. Máris megkérdezem. Kérlek, várj egy kicsit! - futott ki az irodából Eunhyuk.
Daeho, Daeho - ismételgette magában. - Hol lehet a férfi?
Odament, ahol az előbb a megbeszélést tartották, és csak remélte, hogy az az irodája, mert mikor az előbb bement oda, még a névtáblát se olvasta el az ajtón. Szerencséje volt, mert az iroda tényleg Daehoé volt, de a férfi nem tartózkodott bent.
- A francba - morogta az orra alatt Eunhyuk, majd megnézte a konyhában, a fénymásolóban, de egyik helyiségben se találta.
Most mit csináljon?
Tanácstalanságában odament a titkárnőhöz, talán ő tudja hol lehet Daeho.
- Megbeszélést tartanak a tárgyalóteremben. Menj itt egyenesen előre, aztán fordulj el balra, és jobbra a második ajtó lesz az - igazította a nő útba kedves hangon.
- Köszönöm - hajolt meg Eunhyuk, majd elsietett a megadott irányba.
Mikor odaért, az ajtót csukva találta, és beszédfoszlányok hallatszottak ki a teremből.
Jaj, igyekezzenek már! - próbálta gondolatban ösztönözni a bent üllőket. És kérése mintha meghallgatásra talált volna, néhány perc múlva nyílt is az ajtó. Megvárta míg mindenki kijön, udvariasan köszönt nekik, majd amikor úgy vélte már csak Daeho lehet a teremben, óvatosan benézett. Valóban nem tévedett, már csak a férfi volt bent, még iratait rendezgette.
- Elnézést - szólította meg.
- Á, Eunhyuk - nézett fel a férfi a hangra. - Valami baj van?
- Nincs, uram. Csupán Donghae átnézne néhány iratot, és fogalmam sincs, hogy mit kellene odaadnom neki.
- Na mi a szösz? Feltételezem, nem magától jutott eszébe a dolog.
- Próbáltam határozott lenni, ahogy kérte, uram.
- Nagyon helyes. Köszönöm Eunhyuk.
- Szívesen, uram, de sietnünk kéne, azt hiszem kezd ideges lenni.
Daeho felnevetett.
- Amiatt ne aggódj - ment ki a tárgyalóból a férfi, majd elindult a saját irodája felé nyomában a fiúval. - Ám Eunhyuk - állt meg az ajtaja előtt, - kérlek, ne uramozz engem annyit, szólíts nyugodtan Daehonak.
- Igenis, uram. Vagyis Daeho.
- Na így már mindjárt jobb.
Felemelt egy nagy köteg iratot az asztalról, majd a fiúra mosolygott:
- Indulhatunk.
Eunhuk kinyitotta neki az ajtót, majd Donghae irodájánál is, hogy a férfi be tudjon menni.
- Nahát már épp ideje volt...- kezdett bele Donghae, de torkán akadt a szó, ahogy meglátta Daeho kezében a hatalmas papírköteget. - Ugye ez csak vicc? - nyújtotta ki jobb karját az iratkupac felé.
- Egyáltalán nem az! És némelyik igencsak sürgős már! - dobta le a papírokat a fiú íróasztalára, amik hangos csattanással értek "földet" az íróasztal sötétbarna lapján.
- Ne már! Ez rengeteg! Még estig se végzünk vele! - vált kétségbeesetté Donghae arckifejezése.
- Ha jól haladunk, néhány órán belül megleszünk!
- Addigra éhen halok - nyafogott Donghae.
- Ha nem halasztottad volna minden egyes alkalommal későbbre, akkor nem gyűlt fel volna ennyi.
- Jól van na - morogta a fiú, majd hirtelen felcsillant a tekintete. - De ha már úgyis ennyit tologattuk, még egy alkalommal nem számít, nem igaz? - villantott egy széles mosolyt Daehora, de nem úgy tűnt mintha a férfit ez akár egy kicsit is meghatotta volna.
Eunhyuknak erről a szomszédjuk ötéves kisfia jutott az eszébe, ő nézett mindig így az édesanyjára, ha cukorkát szeretett volna. Bár be kellett vallania, hogy ő maga is megingott egy pillanatra, de Daeho bizonyára annyiszor látta már ezt a mosolyt, hogy most már nem hatja meg.
- Már pedig én ezt most akkor se fogom megcsinálni! - pattant fel Donghae székéből, arcán mérges arckifejezéssel.
Daeho a fejét fogta tehetetlenségében, és Eunhyuk biztos volt benne, hogy a férfinak hatalmas önuralomra van szüksége, hogy ne rivalljon rá egyszerűen a fiúra, hogy üljön már le, fogja be a száját, és csinálja a dolgát.
- Donghae, mi lenne, ha most megcsinálnád a felét, utána ebédelnénk, aztán megcsinálnád a másik felét, és ha végeztünk, elmennénk biliárdozni. Daeho azt mondta, van itt szemben egy jó kis biliárdterem - halkult el bizonytalanul Eunhyuk hangja mire befejezte a mondatot.
- Tényleg? Eljönnél velem? - váltott át fél perc alatt lelkes üzemmódba Donghae.
- Persze, nagyon szívesen.
- De lehet, hogy későn végzünk a munkával, nem lesz gond?
- Egyáltalán nem - bólintott határozottan Eunhyuk.
- Akkor mire is várunk, Daeho? - nézett kérdően a férfira.
Daeho elismerő pillantást vetett Eunhyukra, majd Donghae elé helyezte az első átnézendő iratot.

- Sungmin, bejönnél kérlek egy pillanatra az irodámba? - dugta be a fejét a stúdió ajtaján főnöke.
- Máris megyek, uram - válaszolta a fiú egy apró bólintás kíséretében.
- Rendben - húzta ki a fejét, majd csukta be az ajtót főnöke.
Sungmin még egyszer átfutatta tekintetét a számlistán, majd elmentette azt. Épp most végzett az este játszandó számok összeállításával. Felállt és elindult a főnöke irodája felé, kíváncsi volt mit akarhat a férfi tőle. Remélte, hogy nem leszúrni akarják, bár nem emlékezett rá, hogy bármilyen, akárcsak apró hibát elkövetett volna mostanában. Miután kopogatott, benyitotta az ajtón, főnöke pedig egy kézmozdulattal hellyel kínálta. Sungmin leült a kényelmes fekete bőrfotelba, majd kissé aggodalmas tekintetét a férfira szegezte.
- Ne nézz rám ilyen ijedten Sungmin, nincs semmi baj. Sőt, épp ellenkezőleg. Szeretnénk egy új munkával megbízni téged.
- És mi lenne az, uram?
- Egy új beszélgetős, zenés műsor egyik műsorvezetője lennél. Minden alkalommal egy másik idolbanda lenne a vendég, és nemcsak a rádióban menne, hanem az interneten élőben is nézni lehetne titeket.
- És ki lenne a másik műsorvezető?
- Kim Ryewook, talán hallottál már róla, a KRY nevű banda egyik énekese.
- Igen, valami rémlik. Azt hiszem a Promise című számukat játszottam is néhányszor a műsoromban.
- És, mit szólsz hozzá?
- Nem is tudom, uram. Nem hiszem, hogy én lennék erre a feladatra a legalkalmasabb.
- Szerintem ez egy jó lehetőség lenne neked Sungmin, hogy kicsit másban is kipróbálhasd magad.
- Úgy gondolja uram?
Sungmin szerette a főnökét, és hálás volt neki, hogy mikor átjött ehhez a rádióadóhoz, akkor őt is magával hozta. Előtte mindketten egy kisebb rádiónál dolgoztak, aztán mikor a főnöke állásajánlatot kapott, akkor meggyőzte a tulajdonost, hogy hagy hozhassa magával a fiút is, amit azóta sem bánt meg egyik fél sem.
- Legalább találkozz Ryeowookkal, aztán meglátod, rendben?
- Rendben - egyezett bele végül Sungmin.
- Akkor készülj, egy óra múlva itt lesz.
- Mi, ilyen hamar? - lepődött meg.
- Igen, tudod a kiadó elég sokáig vacilált, hogy egyedül vezesse-e a műsort vagy sem, végül úgy döntöttek, jobb ha van mellette egy tapasztalt műsorvezető is. Szerették volna ugyanakkor, ha még fiatal az illető, és jól szót tud érteni a nagyrészt kamaszokból álló rajongókkal. Ezért is esett rád a választásom. Azt szerették volna, hogy minél hamarabb találkozzatok Ryeowookkal, de mivel a KRY a hét hátralévő részében igencsak elfoglalt lesz, neked meg hattól indul a műsorod, így ez maradt az egyetlen lehetséges időpont.
- Értem. Akkor visszamegyek és mindent előkészítek az esti adásra, amíg Ryeowook meg nem jön.
- Rendben van, Sungmin. És csak nyugodtan, szerintem a srác sokkal inkább zavarban lesz - mosolygott bíztatóan a fiúra.
Sungmin visszament a stúdióba, és átnézte megint az aznapi programtervet. Még egyszer ellenőrzött mindent, aztán elment még meginni egy a kávét a sarki kávézóba. Szeretett odajárni, mert isteni kávét főztek, és mostanra már régi ismerősként üdvözölték. Mire visszaért, Ryeowook is megérkezett. A főnök bekísérte őt a tárgyalóterembe, ahol a fiú már várta, majd bemutatta őket egymásnak.
- Ő itt Kim Ryeowook a KRY együttes egyik énekese. Ő pedig Lee Sungmin az Érezd jól magad Minnie-vel műsor műsorvezetője.
- Szia! Örülök, hogy megismerhetlek - hajolt meg Ryeowook. - Néhány adásodat már hallottam, és nagyon tetszett. Sajnos nincs mindig időm meghallgatni - tette hozzá kissé mentegetőzve.
- Szia! Én is örülök, hogy megismerhetlek - hajolt meg Sungmin. Egész kedvesnek találta Ryeowookot, bár kissé aggódott is, mivel a fiú elég csendesnek tűnt.
- Igyekszem majd mindent gyorsan megtanulni, és nem sok gondot okozni neked - nézett rá bátortalanul Ryeowook.
- Mondd csak, te mindig ilyen csendes vagy? - szegezte neki a kérdést Sungmin.
- Ennyire nem, bár azt se mondhatnám, hogy harsány típus vagyok - gondolkodott el Ryeowook. - De új helyzetekhez kell egy kis idő még megszokom.
- Gondolom ez előtt még nem rádióztál.
- Nem.
- Hmmm - morfondírozott Sungmin. Nem lesz ez így jó. Biztos, hogy ezt a srácot akarják műsorvezetőnek? Aztán eszébe jutott egy ötlet.
- Mennyire sietsz ma?
- Semennyire. Mára már nincs semmi programunk.
- Nagyszerű! Akkor mit szólnál ahhoz, ha itt maradnál az esti műsoromon? Egy kicsit beleláthatnál, hogy hogy is működik ez az egész.
- Részemről rendben.
- Oké. Akkor viszont gyere velem, nemsokára kezdünk.
Sungmin bevezette abba a stúdióba Ryeowookot, ahonnan a rádióadás menni fog. Aztán szerzett neki is egy fülhallgatót. Volt még néhány percük kezdésig, addig elmagyarázott neki néhány dolgot, és megmutatta a kezelőpultot is.
- Nem bonyolult, ne aggódj! - mosolygott a kissé idegesnek tűnő fiúra. - Csak nyugi.
- Rendben - bólintott Ryeowook.
- Kezdünk! - hallatszott kintről a hang. - Három, kettő, egy - a férfi intett, Sungmin pedig megszólalt:
- Sziasztok, fiúk és lányok. Itt kedvenc műsorvezetőtök: Minnie. Remélem ma is nagyszerű estét fogunk együtt tölteni. Ráadásul a mai estére van egy meglepetés vendégem is: Ryeowook a KRY-ból. Remélem sokan szeretitek őt.
- Köszönj nekik - súgta oda a fiúnak, letakarva saját mikrofonját, hogy a rádióban ne hallatszanak szavai.
- Sziasztok! - köszönt kissé bátortalanul Ryeowook.
- Ha valakinek kérdése lenne Ryeowookhoz hívjon nyugodtan minket. Most itt a lehetőség, hogy mindent megtudjatok róla. És akkor jöjjön is a ma esti első számunk: a Shinee Luciferje.
A zene elkezdődött, Sungmin pedig odafordult a fiúhoz.
- Ugye vendégek már voltatok rádióműsorban?
- Igen, persze.
- Ez is ugyanaz. Most még csak vendég vagy, szóval csak lazán.
- Rendben. Ne haragudj, igyekezni fogok - szegte le a fejét Ryeowook.
- Mi a kedvenc számod?
- Az enyém? A Girls' Generationtől a Run Devil Run.
Sungmin kikereste a számot és kicserélte a következővel.
- Remélem ettől majd kissé oldódik benned a görcs - mosolygott a fiúra.
Az ismerős dallamok valóban jót tettek Ryeowooknak, és mikor egy hallgató betelefonált, aki nagy rajongója volt Ryeowooknak, a fiú immár teljesen nyugodtan el tudott vele beszélgetni. A műsor végére annyira belejött, hogy már ő is visszakérdezett, és némely témához hozzá is szólt.
Sungmin elégedetten nyugtázta, hogy a fiú egész jó alapanyag, és biztos volt benne, hogy egy kis gyakorlás után remekül fog menni neki a műsorvezetés.